2. rész - Titkok

Marie

Egy 10 percre volt a legközelebbi bevásárló központ, és mire odaértünk kicsit el is bóbiskoltam. Drew és Floyd ült elöl a zenén veszekedve, én pedig hátul feküdtem el. A hippi busz hátsó rész szinte egy nagy ágy volt mivel az egész tele volt párnával meg takarókkal és pokrócokkal. Hátra hajtottam a fejemet, és mire felébredtem Jackson vállán pihentem. Kinyújtottam a lábamat és felnéztem Jacksra.

- Hol vagyunk?- kérdeztem.

- Floyd és Drew már bementek vásárolni.

- Miért nem ébresztettél fel? Én is akarok vásárolni!- nyüszítettem. Jackson nevetve a fülem mögé tűrt egy tincset és mélyen a szemembe nézett.

- Nem akartalak felébreszteni. Olyan békésen horkoltál. Fel kellett hangosítani Floyd idióta metál zenéit. Csodálom, hogy nem ébredtél föl!

- Hát igen én tartom a világ leghosszabb alvó rekordját. Legalábbis ezt mondják.- röhögtem, majd lassan kikászálódtam Jacks szorításából. Kiszálltunk a kocsiból, bezártuk és elindultunk a bejárat felé. Bent rengeteg ember volt, azért hangosan gondolkodva Jacksonhoz fordultam.

- Kettő idióta 17 évest hol találunk meg egy rettenetesen nagy bevásárló központban?- és szinte varászütésre rohant felénk Floyd és Drew egy rendesen megrakott bevásárló kocsival. Floyd még két zsákot nyomott a kezünkbe ami tele volt (változatosság kedvéért) sörrel.

- Végre felébredt Csipkerózsika így segíthet cipekedni.- adta oda nekem és Jacksonnak a zacskókat. Beálltunk a sorba, és miután fizettünk, vissza ültünk a kocsiba. Vissza felé Jackson és én fogtuk a tömérdeknyi zacskót leghátul és beszélgettünk.

-Mit gondolsz Croyról és Philről?

-Ez most hogy jött?- húzta össze a szemét. Hogy kérdezhettem ilyet? Uram atyám még csak az kéne hogy elkezdjen gyanakodni. Gyorsan valamivel elő kell drukkolnom...

-Hát,hogy izé...ilyen sokáig együtt voltak mégis csak nyáron találkoznak meg...érted na!

- Nem,nem értem..Marie te féltékeny vagy??-nézett rám a szemöldökeit felhúzva. Köpni, nyelni nem tudtam Én féltékeny??...Ugye nem vagyok féltékeny??
- Tudod mit hagyjuk..-fordultam el. Jackson az út hátralevő részében nem szólt hozzám, csak az ablakon bámult kifelé. Amikor bekanyarodtunk a házhoz vezető útra felültem és kikötöttem magamat. Floyd beparkolt és leállította a motort. Kiszálltunk Jacksonnal a hátsó ülésről és kivettük a zacskók felét. Ekkor egy nagy ajtó csattanást hallottunk. 
- Phil várj már meg! Beszéljük meg!- Mondta Croy aki Phil után futott ki a házból. Na ezekkel mi történt? Croy után Lay rohant ki és hozzánk futott. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi történt amikor erőteljesen a vállamba ütött. 
- Basszus ezt meg miért kaptam?!
- Komolyan? Te és Croy? Hogy voltál képes ezt tenni Phillel?- mért végig. Croy elmondta volna Philnek? 
- De hát ez tök régen történt! Phil és Croy még nem is voltak-
- Dehogynem és ezt te is tudtad! A francba már Marianne ez egy nyílt titok volt!- gyűltek a szemébe könnyek. Nem tudtam hogy feldolgozni ezt. Nagyon nagyon régen történt mindez még 2 éve és nem értem hogy Phil min van így kiakadva. Hiszen még nem is voltak együtt Croyal amikor ez az egész történt. Jackson húzott ki a gondolataimból.
- Te és Croy? Ho-hogyan?-kérdezte maga felé fordítva. És ekkor feltörtek belőlem az emlékek.

*Visszatekintés*

Kint ültem a tetőn. Azt mondtam a többieknek, hogy kicsit levegőzök. Tartottunk egy utó szülinapi bulit mivel nekem májusban volt a születésnapom. Fura volt 15 évesnek lenni és egyedül lenni 5 idiótával. Végül is van velünk már egy majdnem felnőtt ha lehet Drew-t így nevezni. Hallottam, hogy mögöttem kinyílik a terasz ajtó és Croy leült mellém.
- Miért lógatod így az orrod Mogyi? (Mogyinak hívott mert a hajam élénk mogyoró színű volt.)
- Csak olyan jó és fura ez az egész. Ez az első nyár, hogy egyedül vagyunk csak mi fiatalok.- mosolyogtam Croyra. Nagyon szép zöld szemeibe belebambultam egy pillanatig majd elkaptam a fejem. Nem ezt nem lehet. Croy és Phil miatt nem lehet.
- Na jó most komolyan mi a baj? Látom rajtad, hogy nem vagy jól. Már egy fél órája itt vagy fent mi meg nem tudjuk mi a bajod. Még hurkapálcikát is húztunk, hogy ki jöjjön föl megnézni.- na ezen nekem is röhögnöm kellet. Croy felé fordultam és bele boxoltam a vállába. Egy ideig beszélgettünk csak úgy mindenről. A kis macskáktól el jutottunk a banánhámozásig. Aztán elhallgattunk és csak néztük az eget. Croy kitűrt egy tincset az arcomból, és nem tudtam, hogy mit csinálunk. Az ajkunk találkozott és nem tudtam, hogy ki kezdeményezett. Mind a ketten hevesen csókoltuk egymást és az agyam teljesen kikapcsolt. Nem szabadott volna ezt csinálnunk. Croy ebben a pillanatban elvágódott tőlem, és a szemembe nézett.
- Ezt... ezt nem mondhatod el senkinek.- és bement. Az este további részében nem láttam Croy-t, Phil szerint rosszul érezte magát és lefeküdt aludni. Én is inkább kiszálltam a bulizásból és bevetettem magam az ágyamba. Mondhatom nem sokat aludtam...

*Visszatekintés vége*

A kezem remegett már azon voltam, hogy ki ejtem a kezemből a két zacskót de Jackson visszaébresztett a valóságba.
- Marie mi a franc van veled?- kérdezte és átadta a csomagokat Floydnak, hogy kivegye a kezemből az enyéimet amiket lerakott a földre.
- Én...én nem...-dadogtam. Jackson megfogta a karomat és maga felé fordított.
- Miért?- A kérdés amitől rettegtem. Mert nem tudtam a válasz, és most valamivel elő kellett állnom.
- Mert minden mindig róluk szólt! Te is Lay soha nem kérdezted meg, hogy mi van velem csakis Phil így szereti Croy-t Phil úgy imádja Croy-t. csak...úgy éreztem, hogy már nem számít az, hogy velem mi van. És talán mert Croy bejött de ez már nem így van esküszöm!- itt már sírtam. Tényleg nem akartam ezt.- Az egész csak úgy megtörtént és én...én úgy sajnálom!- dőltem neki Jackson-nak. Ő nem szívesen de egy kézzel magához húzott és éreztem a szánakozó szemeket rajtam. Gratulálok Marianne ezt megcsináltad.

Fél órával ezelött...

Lacey

Croy és Phil azt mondták kimennek a vízeséshez ugrálni, és szívem szerint énis mentem volna de nem fogok belekontárkodni a romantikázásukba. Ezért inkább maradtam a rajzolásnál. Ekkor csörgött a telefonom. Az egyik osztálytársam Finn volt az.

 Jóban vagyunk elég sokat lógtunk együtt és nagyon aranyos srác és hát elég jól néz ki meg kell hogy mondjam. Felemeltem a telefonomat és kihangosítottam, hogy ne kelljen abbahagynom a rajzolást.

- Finn?

- Lay szia! Figyu az van hogy kirúgtak otthonról.-teljesen ledöbbentem. Voltak gondjai a családjával de kirúgni? 

- De mi történt?

- Hát az volt hogy átjött egy csaj az évfolyamról tudod az a szőke és drogot ajánlott nekem de elutasítottam és pont apu kijött és meglátta ahogy felém nyújtja a zacskót és hát félreértette.- magyarázott mire én felnevettem de rögtön abba is hagytam mer nem volt odaillő. Finn apja eléggé vallásos és néha olyan ruhákat ad a 16 éves fiára, hogy váltóruhákat hoz magával nehogy "beégesse" magát.

- És én hogy jövök ehhez?

- Valakinél csak meg kell szállnom.- hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Miért nem mész az egyik haverodhoz?

- Csak te bírsz elviselni hosszú távon.- vihogott mire én is fel nevettem. Ekkor hallottam, hogy odalent valami eltörik.

Vaaa 2. rész. remélem tetszett és komizzatok!!!

1. rész - Újra együtt

Helló mindenki!

Szóval igen még egy blog, nem tudom mi lesz vele, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket azonkívül, hogy ez nem egy fanficion. Köszönöm szépen Gy. Csillának a gyönyörű fejlécet, és amiért időt szánt rá, hogy megcsinálja :) Akkor nem is beszélek többet, kezdjük is el ^^.

Lacey

Hát ez az idő is eljött. Vége lett a sulinak, és már a bőröndöm mellett guggoltam a ruháimat pakolva. Már az útra készülődtem, amit szeptember elseje óta várok. 

 Hallottam, ahogy anyu lent kiabál az öcsémmel a TV miatt, apu pedig csitítja őket. El sem hiszem mennyire boldog leszek, majd ha Dél-Kanadába érek...Mire ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon, az utolsó ruhát is bepakoltam a második bőröndömbe. Felálltam, és végignéztem a táskákon. Egy közepes és egy nagy méretű bőrönd, egy úti táska, egy kicsi zacsi amiben a fogkefém és a smink cuccom van. Hát elkészültem. Gyorsan lefutottam a konyhába megnézni, hogy van-e vacsora, de anyu őrjöngő feje fogadott.

- Lacey mond meg az öcsédnek, hogy ahelyett, hogy a TV-n jútúb akármizne inkább kimehetne a levegőre!

- Youtubozik? Jó neveltetésben van része.- mosolyogtam önelégülten.- És anyu egyébként is nemrég lett vége az iskolának. Had élvezze a képernyőt.

 Anyu megvetően pillantott rám, majd szemet forgatva nekiállt összeütni valami vacsorát. Én kivettem a hűtőből a tegnapi gyümölcs kelyhemet de bosszúsan vettem tudomásul, hogy bepenészesedett.

 Még egy ideig sertepertéltem anyu mellet, amíg készen nem lett a vacsora, majd sietve felzabáltam az egészet és felrohantam a szobámba. Még hallottam egy elhalkuló "szívesen-t", majd becsaptam az ajtót. Lekapcsoltam a villanyt, bevetettem magamat az ágyamba és a lampionokat az ágyam fölött feloltottam. Ránéztem az órámra ami kéken 10 órát mutatott. Még korán volt ugyan, de minél előbb elalszom, annál hamarabb jön el a holnap és annál előbb fogom látni Croy-t, Marie-t, Phill-t, Jackson-t, Floyd-ot és Drew-t. A mi kis csapatunk újra össze fog állni. 

Másnap reggel...

Úgy volt, hogy apa fog elvinni. De mint mindig megint elaludt, úgyhogy reggel 7 órai indulás helyett 9-kor indultunk és még így is 3 óra az út. A kocsiba bepakoltunk, és egy 10 perc múlva már az autó pályán vezettünk Kanada felé. 

 Megpróbáltam aludni, de annyira izgatott voltam, hogy nem bírtam lehunyni a szememet. Csak figyeltem, ahogy az út mellett lassan fenyők kezdenek gyülekezni. Kínos lassúsággal, de elértünk Dél-Kanadába, és letértünk a betonútról egy kisebb és keskenyebb ösvényre. Apu is észrevette, hogy nem bírok megülni a helyemen, ezért megszólalt:

- Lacey ne ficeregjél nem tudok koncentrálni és nem lenne jó a semmi közepén egy erdőben elveszni vagy nekimenni egy fának.

- Nyugi apu minden rendben lesz. Csak érjünk már oda-

És ekkor megpillantottam. Egy kétemeletes, ódivatú ház volt de mégis modern. Olyan volt mint egy kis mézeskalács ház. Nagyon kicsinek tűnt de belülről nagy volt. Nagyon nagy ha így fogalmazhatok. Még a nagypapámé volt, és nagyon sokat jártunk ide egyrész mert el tudtunk szigetelődni a külvilágtól, másrészt pedig egy nagyon hangulatos kis vízesés van a háztól egy 5 percre ahova mindig kijártunk ugrálni.Most hogy már csak mi "gyerekek" járunk ide a teraszon Marie virágai sorakoztak és Phillnek a kacatjai. Amikor új garnitúrákat vettünk a házhoz én és Marie vállaltuk a felelőséget mert ha Philt és a srácokat engedtük volna el vásárolni akkor tele lenne a ház mindenvéle felesleges holmival.

  Apu megállt, de nem állította meg a motort. 

- Kérlek vigyázzatok magatokra, és ha bármi van szólj. És vigyázz a fiúkkal!- mosolygott majd egy puszit nyomott a kézfejemre. Bólintottam, és megöleltem. Kiszálltam a kocsiból, kiszedtem a hátsó ülésről a bőröndöket, és integettem apunak, aki megfordult majd elhajtott. Amikor megfordultam egy szőke magas lány állt előttem. 

- Lacey Dawnnak nem szokása a késés.- mondta.

- Marie!!!- sikítottam, majd a nyakába ugrottam. Hosszú ideig öleltük egymást olyanokat sivítva, hogy "jajj de hiányoztál" "istenem de rég láttalak" "mióta a szőke a hajad és miért nem szóltál" mire az ajtó megint nyílt, de mire odanéztem már valaki leborított minket a puha gyepre.

- Kicsi a rakás!!!- ordította Phill mire elkezdett mindkettőnket csikálni, mi pedig úgy röppentünk szét mint a verebek. Mérgesen néztük a földön henyélő Phillet aki csak nevetett.

- Ezt kapom? Nem láttuk egymást 1 évig és kilapítasz?- kérdeztem miközben fölsegítettem.

- Tudod én nehezen mutatom ki a szeretetemet. Ilyen vagyok.- porolta le a pólóját. Most vettem észre mennyire megváltozott. Phill nem volt a legsoványabb lány és nagyon nehezére esett neki velünk lógni mivel mindig azt gondolta, hogy túl dagadt hogy velünk legyen, de mi mindig is mellette álltunk akármi legyen. De most hihetetlenül nézett ki. Homokóra alakjára egy feszülős haspólót vett fel, hozzá pedig egy rövid nadrágot ami kicsit magasított szárú volt. A lábán nem volt semmi, de hát ez csak Phill. A haja vége pedig rózsaszínben pompázott.

- Csúcs a hajad! Mi történt a zöld-el?

- Meg kellett válnom tőle. Egyszerűen nem passzoltunk.- imitált műsírást, mire mind hárman elnevettük magunkat.- Na gyere vigyük be a cuccodat.

Az első emeleten volt a konyha a nappali kettő hálószoba és egy fürdőszoba. Én a második emeleten laktam Phillel egy szobában. A második emeleten is kettő hálószoba volt és egy fürdőszoba valamint egy kis előtér ahonnan az erkélyre tudtunk kimenni. Nagy nehezen felvittük a csomagjaimat és kaptam egy két " mi van ebben a táskában egy hulla?" beszólást de nem törődtem vele. Amint beléptem a szobába már láttam, hogy Phill elfoglalta a saját ágyát és szekrényét meg íróasztalát, szóval én is elkezdtem kipakolni. A csajok azt mondták, hogy elkezdenek valami kaját csinálni, hogy mire a srácok ideérnek ne minket egyenek meg, mert ahogy Drewékat ismerem nem ettek semmit út előtt. Én közben kinyitottam az ablakokat, mert eléggé állott szag volt, és miközben kicsomagoltam, hallottam , hogy nem olyan messziről egy kocsi közeledik. Megállt a kezemben az amit éppen kivettem, és csak figyeltem ki az ablakon.És amikor megláttam Croy régi "hippi" autóját elkezdtem rohanni.

Phill

Marie-vel vágtuk fel éppen a melegszendvicshez a sajtot meg a sonkát amikor föntről gyors lépteket hallottunk.

- Ebbe meg mi ütött pókot látott?- kérdeztem, mire Marie arca felderült.

- Phill Szerintem itt vannak.- mosolygott. Egyszerre dobtuk el a kést, és fordultunk a lépcső felé, ahonnan Lay sietett lefelé sivítozva.

- Itt vannak láttam láttam láttam!!!-és már kint is volt. Mi is ki siettünk és pont akkor parkoltak le a srácok. Az anyós ülésről Drew szállt ki, hátulról egyszerre Floyd és Jackson. Ikrek nem tehetnek róla. Marie és Lacey leszaladt, az elöbbi Drew nyakába borul Marie pedig az ikrek szorításába került. Én pedig csak álltam és néztem ahogy Ő lassan kiszáll a vezető ülésről, lassan becsapja az ajtót, nekitámaszkodik annak, szájából lassan kiveszi a cigit és leveszi a napszemüvegét. Gyönyörű zöld szemét az enyémbe fúrja, és pimasz mosollyal elindul felém. Végre énis észbe kapok, és idióta kisiskolás vinnyogással felé futok.

- Croooooooy!!!!- sivítottam. Kezdem azt érezni, hogy Lay rossz hatással van rám. A nyakába ugrottam, és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy Ő megpuszilta a nyakamat és lassan a fülemhez hajol.

- Hiányoztál cukika.- dorombolta a fülembe.

- Nem hiszitek el de egész úton azt gyakorolta, hogy hogyan száll ki a kocsiból.- mondta Drew és erre mindenki elkezdett nevetni.

- Ó kussolj már. Az ellenállhatatlanságomat gyakorolni kell, nehogy ki jöjjek  a gyakorlatból.- röhögött. Újra felém fordult, és megpuszilta a homlokomat.- Reméltem csináltatok valamit enni mert nagyon kajás vagyok.

- Éppen akkor jöttetek amikor elkezdtük csinálni a melegszendvicset, úgyhogy most egy 10 percig éheztek.- tette csípőre a kezét Marie. A fiúk elégedetlenül felhorkantottak de utána Floyd egyből azt kezdte el mesélni, hogy milyen volt új suliba mennie. Mindenki lassan bevonult, én pedig még mindig Croy szorításában álltam.

- Nagyon hiányoztál tudod?-kérdeztem a szemébe nézve. Ő körübelül 10 centivel magasabb nálam, úgyhogy elég frusztráló tud néha lenni ha lenéz rám, ezért gyorsan a mellkasába fúrtam a fejemet és hallgattam a szívverését.

- Tudom, ezért hoztam neked egy ajándékot.- indult el a kocsihoz. Kinyitotta a vezető ülést, és elő húzott valamit a kesztyűtartóból amit gyorsan a háta mögé dugott. 

- Mire tippelsz?

- Szerintem egy könyv. Vagy valami játék. Miért nem mutatod meg?

- Áh neked nem tudok ellenállni.- mosolygott, és elővette a háta mögül az egyik játékot XBoxra amit sajnos nem tudtam megvenni.

-Nem kellett volna! Egyfolytában elhalmozol ajándékokkal én meg soha nem tudom neked visszaadni.- húztam el a számat.

- Nem is kell nekem venned semmit. Csak ígérd meg, hogy ma elmegyünk és ugrunk párat a vízesésnél.- fogta meg a kezemet, és a bejárat felé húzott. Én mosolyogva bólintottam, és belebokszoltam a vállába.

Mikor kinyitottam az ajtót a várhatóbbnál is nagy káosz várt. Drew Lacey-t csikizte aki egy tányérral püfölte, az ikrek egymással veszekedtek ás a kanapékon kergetőztek Marie pedig segítség kérően nézett rám. Én bólintottam és összecsaptam a kezemet mire mindenki rám figyelt.

- Mindenki! Nyugi van! Inkább pakoljatok be a szobátokba és mire végeztek kaja is lesz.

- Phill te egy igazi ünneprontó vagy.- mondta Floyd és belém bökött. Amikor végre mindenki elvonult és rendezte a saját dolgát mi folytattuk Marie-vel a melegszendvics gyártást miközben Lays elmélázva feküdt a kanapén és valami dalt dúdolt. Mire készen lettünk az összes fiú az asztalnál ült és várták az ebédet. Lassan sztorizgatva végeztünk, és Drew, Floyd,Marie és Jackson elmentek bevásárolni (ugyanis az úti szendvicsekből és amit találtunk sajtból és sonkából csináltunk melegszenyót). Lays felment olvasni engem meg Croy-t kettesben hagyva. 

-Mit szólsz kipróbáljuk a játékot?- kérdeztem, és egy fél órát kettesben játszottunk.

(a kép a helyzet illusztrálása)