Marie
Egy 10 percre volt a legközelebbi bevásárló központ, és mire odaértünk kicsit el is bóbiskoltam. Drew és Floyd ült elöl a zenén veszekedve, én pedig hátul feküdtem el. A hippi busz hátsó rész szinte egy nagy ágy volt mivel az egész tele volt párnával meg takarókkal és pokrócokkal. Hátra hajtottam a fejemet, és mire felébredtem Jackson vállán pihentem. Kinyújtottam a lábamat és felnéztem Jacksra.
- Hol vagyunk?- kérdeztem.
- Floyd és Drew már bementek vásárolni.
- Miért nem ébresztettél fel? Én is akarok vásárolni!- nyüszítettem. Jackson nevetve a fülem mögé tűrt egy tincset és mélyen a szemembe nézett.
- Nem akartalak felébreszteni. Olyan békésen horkoltál. Fel kellett hangosítani Floyd idióta metál zenéit. Csodálom, hogy nem ébredtél föl!
- Hát igen én tartom a világ leghosszabb alvó rekordját. Legalábbis ezt mondják.- röhögtem, majd lassan kikászálódtam Jacks szorításából. Kiszálltunk a kocsiból, bezártuk és elindultunk a bejárat felé. Bent rengeteg ember volt, azért hangosan gondolkodva Jacksonhoz fordultam.
- Kettő idióta 17 évest hol találunk meg egy rettenetesen nagy bevásárló központban?- és szinte varászütésre rohant felénk Floyd és Drew egy rendesen megrakott bevásárló kocsival. Floyd még két zsákot nyomott a kezünkbe ami tele volt (változatosság kedvéért) sörrel.
- Végre felébredt Csipkerózsika így segíthet cipekedni.- adta oda nekem és Jacksonnak a zacskókat. Beálltunk a sorba, és miután fizettünk, vissza ültünk a kocsiba. Vissza felé Jackson és én fogtuk a tömérdeknyi zacskót leghátul és beszélgettünk.
-Mit gondolsz Croyról és Philről?
-Ez most hogy jött?- húzta össze a szemét. Hogy kérdezhettem ilyet? Uram atyám még csak az kéne hogy elkezdjen gyanakodni. Gyorsan valamivel elő kell drukkolnom...
-Hát,hogy izé...ilyen sokáig együtt voltak mégis csak nyáron találkoznak meg...érted na!
- Nem,nem értem..Marie te féltékeny vagy??-nézett rám a szemöldökeit felhúzva. Köpni, nyelni nem tudtam Én féltékeny??...Ugye nem vagyok féltékeny??
- Tudod mit hagyjuk..-fordultam el. Jackson az út hátralevő részében nem szólt hozzám, csak az ablakon bámult kifelé. Amikor bekanyarodtunk a házhoz vezető útra felültem és kikötöttem magamat. Floyd beparkolt és leállította a motort. Kiszálltunk Jacksonnal a hátsó ülésről és kivettük a zacskók felét. Ekkor egy nagy ajtó csattanást hallottunk.
- Phil várj már meg! Beszéljük meg!- Mondta Croy aki Phil után futott ki a házból. Na ezekkel mi történt? Croy után Lay rohant ki és hozzánk futott. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi történt amikor erőteljesen a vállamba ütött.
- Basszus ezt meg miért kaptam?!
- Komolyan? Te és Croy? Hogy voltál képes ezt tenni Phillel?- mért végig. Croy elmondta volna Philnek?
- De hát ez tök régen történt! Phil és Croy még nem is voltak-
- Dehogynem és ezt te is tudtad! A francba már Marianne ez egy nyílt titok volt!- gyűltek a szemébe könnyek. Nem tudtam hogy feldolgozni ezt. Nagyon nagyon régen történt mindez még 2 éve és nem értem hogy Phil min van így kiakadva. Hiszen még nem is voltak együtt Croyal amikor ez az egész történt. Jackson húzott ki a gondolataimból.
- Te és Croy? Ho-hogyan?-kérdezte maga felé fordítva. És ekkor feltörtek belőlem az emlékek.
- Miért lógatod így az orrod Mogyi? (Mogyinak hívott mert a hajam élénk mogyoró színű volt.)
- Csak olyan jó és fura ez az egész. Ez az első nyár, hogy egyedül vagyunk csak mi fiatalok.- mosolyogtam Croyra. Nagyon szép zöld szemeibe belebambultam egy pillanatig majd elkaptam a fejem. Nem ezt nem lehet. Croy és Phil miatt nem lehet.
- Na jó most komolyan mi a baj? Látom rajtad, hogy nem vagy jól. Már egy fél órája itt vagy fent mi meg nem tudjuk mi a bajod. Még hurkapálcikát is húztunk, hogy ki jöjjön föl megnézni.- na ezen nekem is röhögnöm kellet. Croy felé fordultam és bele boxoltam a vállába. Egy ideig beszélgettünk csak úgy mindenről. A kis macskáktól el jutottunk a banánhámozásig. Aztán elhallgattunk és csak néztük az eget. Croy kitűrt egy tincset az arcomból, és nem tudtam, hogy mit csinálunk. Az ajkunk találkozott és nem tudtam, hogy ki kezdeményezett. Mind a ketten hevesen csókoltuk egymást és az agyam teljesen kikapcsolt. Nem szabadott volna ezt csinálnunk. Croy ebben a pillanatban elvágódott tőlem, és a szemembe nézett.
- Ezt... ezt nem mondhatod el senkinek.- és bement. Az este további részében nem láttam Croy-t, Phil szerint rosszul érezte magát és lefeküdt aludni. Én is inkább kiszálltam a bulizásból és bevetettem magam az ágyamba. Mondhatom nem sokat aludtam...
- Marie mi a franc van veled?- kérdezte és átadta a csomagokat Floydnak, hogy kivegye a kezemből az enyéimet amiket lerakott a földre.
- Én...én nem...-dadogtam. Jackson megfogta a karomat és maga felé fordított.
- Miért?- A kérdés amitől rettegtem. Mert nem tudtam a válasz, és most valamivel elő kellett állnom.
- Mert minden mindig róluk szólt! Te is Lay soha nem kérdezted meg, hogy mi van velem csakis Phil így szereti Croy-t Phil úgy imádja Croy-t. csak...úgy éreztem, hogy már nem számít az, hogy velem mi van. És talán mert Croy bejött de ez már nem így van esküszöm!- itt már sírtam. Tényleg nem akartam ezt.- Az egész csak úgy megtörtént és én...én úgy sajnálom!- dőltem neki Jackson-nak. Ő nem szívesen de egy kézzel magához húzott és éreztem a szánakozó szemeket rajtam. Gratulálok Marianne ezt megcsináltad.
Fél órával ezelött...
- Tudod mit hagyjuk..-fordultam el. Jackson az út hátralevő részében nem szólt hozzám, csak az ablakon bámult kifelé. Amikor bekanyarodtunk a házhoz vezető útra felültem és kikötöttem magamat. Floyd beparkolt és leállította a motort. Kiszálltunk Jacksonnal a hátsó ülésről és kivettük a zacskók felét. Ekkor egy nagy ajtó csattanást hallottunk.
- Phil várj már meg! Beszéljük meg!- Mondta Croy aki Phil után futott ki a házból. Na ezekkel mi történt? Croy után Lay rohant ki és hozzánk futott. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi történt amikor erőteljesen a vállamba ütött.
- Basszus ezt meg miért kaptam?!
- Komolyan? Te és Croy? Hogy voltál képes ezt tenni Phillel?- mért végig. Croy elmondta volna Philnek?
- De hát ez tök régen történt! Phil és Croy még nem is voltak-
- Dehogynem és ezt te is tudtad! A francba már Marianne ez egy nyílt titok volt!- gyűltek a szemébe könnyek. Nem tudtam hogy feldolgozni ezt. Nagyon nagyon régen történt mindez még 2 éve és nem értem hogy Phil min van így kiakadva. Hiszen még nem is voltak együtt Croyal amikor ez az egész történt. Jackson húzott ki a gondolataimból.
- Te és Croy? Ho-hogyan?-kérdezte maga felé fordítva. És ekkor feltörtek belőlem az emlékek.
*Visszatekintés*
Kint ültem a tetőn. Azt mondtam a többieknek, hogy kicsit levegőzök. Tartottunk egy utó szülinapi bulit mivel nekem májusban volt a születésnapom. Fura volt 15 évesnek lenni és egyedül lenni 5 idiótával. Végül is van velünk már egy majdnem felnőtt ha lehet Drew-t így nevezni. Hallottam, hogy mögöttem kinyílik a terasz ajtó és Croy leült mellém.- Miért lógatod így az orrod Mogyi? (Mogyinak hívott mert a hajam élénk mogyoró színű volt.)
- Csak olyan jó és fura ez az egész. Ez az első nyár, hogy egyedül vagyunk csak mi fiatalok.- mosolyogtam Croyra. Nagyon szép zöld szemeibe belebambultam egy pillanatig majd elkaptam a fejem. Nem ezt nem lehet. Croy és Phil miatt nem lehet.
- Na jó most komolyan mi a baj? Látom rajtad, hogy nem vagy jól. Már egy fél órája itt vagy fent mi meg nem tudjuk mi a bajod. Még hurkapálcikát is húztunk, hogy ki jöjjön föl megnézni.- na ezen nekem is röhögnöm kellet. Croy felé fordultam és bele boxoltam a vállába. Egy ideig beszélgettünk csak úgy mindenről. A kis macskáktól el jutottunk a banánhámozásig. Aztán elhallgattunk és csak néztük az eget. Croy kitűrt egy tincset az arcomból, és nem tudtam, hogy mit csinálunk. Az ajkunk találkozott és nem tudtam, hogy ki kezdeményezett. Mind a ketten hevesen csókoltuk egymást és az agyam teljesen kikapcsolt. Nem szabadott volna ezt csinálnunk. Croy ebben a pillanatban elvágódott tőlem, és a szemembe nézett.
- Ezt... ezt nem mondhatod el senkinek.- és bement. Az este további részében nem láttam Croy-t, Phil szerint rosszul érezte magát és lefeküdt aludni. Én is inkább kiszálltam a bulizásból és bevetettem magam az ágyamba. Mondhatom nem sokat aludtam...
*Visszatekintés vége*
A kezem remegett már azon voltam, hogy ki ejtem a kezemből a két zacskót de Jackson visszaébresztett a valóságba.- Marie mi a franc van veled?- kérdezte és átadta a csomagokat Floydnak, hogy kivegye a kezemből az enyéimet amiket lerakott a földre.
- Én...én nem...-dadogtam. Jackson megfogta a karomat és maga felé fordított.
- Miért?- A kérdés amitől rettegtem. Mert nem tudtam a válasz, és most valamivel elő kellett állnom.
- Mert minden mindig róluk szólt! Te is Lay soha nem kérdezted meg, hogy mi van velem csakis Phil így szereti Croy-t Phil úgy imádja Croy-t. csak...úgy éreztem, hogy már nem számít az, hogy velem mi van. És talán mert Croy bejött de ez már nem így van esküszöm!- itt már sírtam. Tényleg nem akartam ezt.- Az egész csak úgy megtörtént és én...én úgy sajnálom!- dőltem neki Jackson-nak. Ő nem szívesen de egy kézzel magához húzott és éreztem a szánakozó szemeket rajtam. Gratulálok Marianne ezt megcsináltad.
Fél órával ezelött...
Lacey
Croy és Phil azt mondták kimennek a vízeséshez ugrálni, és szívem szerint énis mentem volna de nem fogok belekontárkodni a romantikázásukba. Ezért inkább maradtam a rajzolásnál. Ekkor csörgött a telefonom. Az egyik osztálytársam Finn volt az.
Jóban vagyunk elég sokat lógtunk együtt és nagyon aranyos srác és hát elég jól néz ki meg kell hogy mondjam. Felemeltem a telefonomat és kihangosítottam, hogy ne kelljen abbahagynom a rajzolást.
- Finn?
- Lay szia! Figyu az van hogy kirúgtak otthonról.-teljesen ledöbbentem. Voltak gondjai a családjával de kirúgni?
- De mi történt?
- Hát az volt hogy átjött egy csaj az évfolyamról tudod az a szőke és drogot ajánlott nekem de elutasítottam és pont apu kijött és meglátta ahogy felém nyújtja a zacskót és hát félreértette.- magyarázott mire én felnevettem de rögtön abba is hagytam mer nem volt odaillő. Finn apja eléggé vallásos és néha olyan ruhákat ad a 16 éves fiára, hogy váltóruhákat hoz magával nehogy "beégesse" magát.
- És én hogy jövök ehhez?
- Valakinél csak meg kell szállnom.- hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Miért nem mész az egyik haverodhoz?
- Csak te bírsz elviselni hosszú távon.- vihogott mire én is fel nevettem. Ekkor hallottam, hogy odalent valami eltörik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése